I.RÉSZ - Én? Drogdíler?

A nevem Kim. Erin kim . 20 éves diák vagyok egy hajózási ággal foglalkozó iskolában. Utolsó évemet töltöm és lassan el kell helyezkednem a világban. Most is a suliba igyekszem ahova lassan már csak a barátokért járok, de hat évvel ez előtt mikor ezt az egészet kezdtem buzgón jöttem tanulni de mára már beleuntam vagy is inkább belefáradtam. Még szerencse, hogy van egy haverom akiért érdemes felkelni, mindig vele igyekszem a suliba, végzősként nem merünk lógni.
- Na, mozogj már te szupercsillagparaszt! - üvöltöm a sarkon fülig érő mosollyal.
- Sietnék én de ... Istenem reggel milyen ronda a világ! -törli meg a szemét J-hope amint kilép kapuján.
- Minden reggel ez a kifogásod!
- Van egy kijelentésem: pofa be!
- Jojó nyugi! - intek kezemmel.
- Nehéz a táskád? - kérdi tőlem.
- Hát nem a legkönnyebb... - sóhajtom.
- Add csak ide. - és lekapta a vállamról szerény kis pandás táskám.
Egész úton hülyéskedtünk ,s jól éreztük magunk. Legalább is én igen, ő csak szenvedett a táskák súlya alatt. De hát így jár ha gentle mant játszik.
Beértünk az iskolába, én meg kinyitottam a málhás szamaram előtt az ajtót majd beültem  helyemre.
- Volt valami házi gyermekeim az úrba ? - fordulok hátra gondosan.
- Felkötném magam ha még utolsó hétre is kapnánk! - forgatja meg szemeit Jin.
- Hé srácok! Tegnap megfektettem egy újabb csajt! - mesélte buzgón Jimin.
- Na és szép volt? Jó a teste? Jó az ágyban? Gyönyörű az arca?  - jött a kérdészuhatag.
- Mond csak volt szeme...? - mondtam gúnyosan miután végigfutott tekintetem Jimin agyontetovált testén.
- Képzeld volt! Égszínkék! Nem moslékszínű mint a tiéd! - intett be nekem.
-  Hehehe! - intettem vissza. - Mond csak Jungkook nem fűznél ehhez semmit? - nézek pasimra.
- Ja bébi, igen, figyelek! - nyomkodta teloját a padon ülve . - Biztos megoldódik. Abszolút!
Ekkor Hope odahajolt hozzám és a fülembe súgta : - Mikor szeretnéd elhagyni?
- Hamarosan, oh ebben biztos lehetsz! - súgom vissza.
- Szóval te kis drogos kussolj mert senki nem áll melletted! - szólt Jimin.
A drogos szó hallatán mindenki szeme rám folyt, az én pupilláim meg kitágultak - ,,Én...? Drogos..? " - kérdeztem magamtól.
- Hohó Jimin! Ez már sok! Vegyél vissza! - kelt ki magából Hope.


A nap további részében kussoltam. Megfagyott a levegő körülöttem. ,, Én? Én drogos? Pont én? " folytattam az eszmeváltást magammal. Ez a pár mondat körül forogtak a gondolataim. Táncoltak, tekeredtek mindaddig míg el nem találtak egy labdával. Kidőltem abban a helyben, és a pöffeszkedő halántékomra kaptam a kezeim. A tanár váltig állította, hogy nincs semmi baj de a sulinővér megcáfolta ,,szegénykém" téves gondolatát és hazaküldtek.
Felkaptam a pandás táskám és hazavettem az irányt... Vagy is vettem volna ha a parkban valaki meg nem ragadja kezem.
- Kim? - kérdezte egy vaddisznó állkapoccsal designelt kendős fickó.
- I-igen... én vagyok... - szeppentem meg.
- Mond meg Jiminnek, hogy elég volt belőle! Kérem az anyagom árát!
A verejték kiült rám. ,, Még is milyen anyag? Ez arról beszél amire gondolok? "
- Értve vagyok?! - kérdezte fenyegető szempárral. - A cocomért kérem a pénzt! Érted?
- Ghhh... - nyeltem nagyot. - Biztos megakarod ezt osztani velem?
- Ne add az ártatlant tudom, hogy drog drogdíler vagy. - vágott vissza.
,, Mi van?! Én? Én nem !! " hűltem el ma már másodszorra is. - Összetévesztesz valakivel! - gördültek hideg könnycseppek a szemem sarkára.
Gúnyosan elengedett egy halk kacajt. - Még találkozunk bébi! - és elindult a messzeségbe.